A Biblia
Hisszük, hogy a Biblia az egyetlen Istentől ihletett, tévedhetetlen és legfőbb tekintéllyel bíró kijelentés, amely eredeti kézirataiban mindenben pontosan és megbízhatóan közvetíti azt, amit Isten önmagáról és az emberiség megváltásáról közölni kívánt. A Biblia minden kérdésben végső iránytű a hit és az élet dolgában. Hisszük, hogy a Szentírás kánonja végleges és teljes.
(2Tim 3:16–17; 2Pét 1:20–21; Zsid 4:12; Zsolt 19:7–11)

A Szentháromságos Isten
Hisszük, hogy egy Isten van, aki öröktől fogva létezik három személyben, lényegében elválaszthatatlan egységben: az Atya, a Fiú és a Szent Szellem.
(5Móz 6:4; Mt 28:19; Jn 10:30)

Jézus Krisztus
Hisszük az Úr Jézus Krisztus teljes istenségét, aki öröktől fogva az Atyától származik, egylényegű az Atyával, és hatalomban, dicsőségben, tekintélyben és uralomban egyenlő vele. Hisszük az ő szűztől való születését a Szent Szellem ereje által, amikor magára vette a teljes emberi természetet, testben és vérben. Hisszük bűntelen életét, azt, hogy minden kísértést elhordozott, amit mi is, mégis győzedelmeskedett a bűn felett. Csodái tanúsították hatalmát és uralmát a teremtés fölött, és bepillantást engedtek Isten országának valóságába. Hisszük engesztelő, helyettes áldozatát — hogy vére ontása által a kereszten bocsánatot szerzett a bűnökért. Hisszük testi feltámadását a halálból a harmadik napon, ahogy az Írások előre jelezték — az első zsengéje egy nagy feltámadási aratásnak. Hisszük, hogy felment a mennybe, az Atya jobbjára, ahol teljes dicsőségben és hatalomban uralkodik, és az Atya mindent alávetett lábai alá. Hisszük, hogy testben tér vissza a földre hatalommal és dicsőséggel.
(Jn 1:1, 14; Lk 2:1–21; ApCsel 2:22–36; Zsid 1:1–4; Zsid 2:9–15; Zsid 4:4–5:2; Gal 4:4; Fil 2:5–10; Kol 1:13–20, 2:8–12; Jn 19–20; ApCsel 1:9–11; Jel 20:1–6)

A Szent Szellem
Hisszük, hogy a Szent Szellem maga is teljes istenség, az Atyától és a Fiútól származik, az isteni lét teljességében egyenlő és örök. Részt vesz minden isteni cselekedetben: a teremtésben, az üdvtörténetben, és a végső beteljesedésben. Hisszük jelenvaló és folyamatos szolgálatát Isten népe között, miután eljött a gyülekezetre Pünkösd napján. A Szent Szellem lakozást vesz a hívőkben, megerősíti őket, hogy istenfélő életet éljenek, és hatékonyan szolgáljanak Krisztus ügyéért.
(Jn 14:15–27; Jn 16:7–15; Róm 8:1–27; Gal 4:16–26)

Az ember
Hisszük, hogy Isten az embert férfivá és nővé teremtette, saját képmására és hasonlatosságára, szabad és felelős erkölcsi lénnyé, akinek választása van: szolgálhatja, követheti és engedelmeskedhet Teremtőjének. Ám mindenki vétkezett Isten — és elsősorban Isten — ellen, és nem érte el az Ő dicsőségét és célját. Az ember a bűneiben és vétkeiben halott.
(1Móz 1–3; Róm 3:23; Róm 5:12–14, 17–21; Róm 6:23; Zsolt 51:3–6; Zsolt 139:13–16)

Üdvösség
Hisszük, hogy Isten Fia, Jézus Krisztus önként ajánlotta fel egyszer s mindenkorra a világ bűneiért az egyetlen tökéletes áldozatot, amely által megszentelt, megigazított és végérvényesen megváltott néppé tett bennünket. Az üdvösség egyedül az ő nevében található, mert senki másban nincs szabadítás: nincs más név, amely által az ember megszabadulhatna a bűntől és a haláltól, és visszatérhetne Isten közösségébe. Hisszük, hogy a bűnbánat, a Jézus Krisztusba vetett hit, és a Szent Szellem újjáteremtő munkája elengedhetetlen minden bűnös és elveszett ember örök üdvösségéhez.
(Jn 1:12; Jn 3:16; ApCsel 17:30; 2Pét 3:9; Ef 1:7–8; Ef 2:8–9; 1Kor 15:20–22; 2Kor 5:17–21; Róm 6:23; Zsid 10:1–18; 1Jn 5:11–13)

A Szent Szellem keresztsége
Hisszük, hogy a Szent Szellem keresztsége, amely Pünkösdkor adatott, az Atya ígérete volt, amit Jézus küldött el mennybemenetele után. Ez a keresztség felruházza az egyházat erővel, hogy hirdesse az örömhírt szerte a világon, és szent életet éljen a benne lakozó Szent Szellem ereje által.
(2Kor 5:17; Ef 4:22–24; Róm 12:1–2; 1Pét 1:13–2:3; Róm 8:5–17; Gal 5:13–25; Fil 3:7–14)

Megszentelődés
Hisszük, hogy Isten nagy szeretetében elhívott bennünket Fián, az Úr Jézus Krisztuson keresztül, hogy megszabaduljunk a bűn uralma alól, és szent, Istennek tetsző életet éljünk, amely hatékony Krisztus-szolgálattá válik. A kereszt ereje által megszabadulhatunk az önzés és bűn hatalmától. Személyes bűnbánat és hit által élő, lüktető kapcsolatba léphetünk Krisztussal a Szent Szellem által, aki betölt, formálja bennünk Krisztus jellemét, és megnyilvánul rajtunk keresztül. Ezt az élményt nevezzük megszentelődésnek, amely hit és teljes önátadás által kezdődik. Ez nem emberi erőfeszítés, nem önfegyelem vagy viselkedésmódosítás eredménye, hanem kegyelem által történő folyamatos növekedés igazságban, szeretetben, megértésben és isteni erőben.
(2Kor 5:17; Ef 4:22–24; Róm 12:1–2; 1Pét 1:13–2:3; Róm 8:5–17; Gal 5:13–25; Fil 3:7–14)

A Szent Szellem ajándékai
Hisszük, hogy a Szent Szellem minden hívő életében megnyilvánul különféle kegyelmi ajándékokon keresztül, amelyeket Isten azért ad, hogy építse, megszentelje és megerősítse az egyházat, és előmozdítsa Isten országának örömhírét. Minden hívő kapott felszólítást, hogy vágyakozva és buzgón keresse ezek megnyilvánulását életében. A Szent Szellem osztja ki, hozza működésbe, és vezeti ezeket az ajándékokat, ahogy akarja, minden hívő számára. Működésük mindig összhangban van az Írással, és sosem lépheti túl az Újszövetség által lefektetett határokat.
(ApCsel 1:8; 2:1–4; 1Kor 12:1–6; 1Kor 14:1–25)

A kegyelmi ajándékok folytatása
Mivel a Szentírás semmilyen okot nem ad ennek ellenkezőjére, hisszük, hogy a kegyelmi ajándékok, amelyeket Jézus és az apostolok idejében láttunk, ma is működnek — ugyanúgy, ahogy működtek az első gyülekezet idején, Pünkösd napjától fogva. A Szent Szellem minden hívőt betöltött ezekkel a természetfeletti ajándékokkal, hogy Isten erejében szolgáljon, az egyházat építse, megerősítse, és tanúbizonyságot tegyen Krisztus evangéliumáról és Isten országáról. Ezek az ajándékok közé tartozik többek között a kijelentés, hit, gyógyítás, csodák, prófécia, megkülönböztetés, vezetés, nyelveken szólás és azok magyarázata.
(Róm 12:3–8; 1Kor 12:4–11, 27–30; 1Kor 14:26–39; 1Pét 4:11)

Az egyház
Hisszük a szentek lelki egységét az Úr Jézus Krisztusban. Mindenki, aki a Szellemtől újjászületett, része Krisztus testének, és így Isten egyetemes egyházának. Krisztus maga a fej.
(Mt 16:18–19; 1Kor 12:12–26; Kol 1:18)

A feltámadás
Hisszük a test feltámadását — mind az üdvözültekét, mind az elveszettekét. Azok, akik megmenekültek, az élet feltámadására támadnak fel, hogy Krisztussal uralkodjanak az új földön. Azok pedig, akik elvesztek, az ítélet feltámadására támadnak fel, az örök gyötrelemre a tűz tavában, az ördöggel és a bukott angyalokkal együtt.
(1Kor 15:1–50; 2Kor 5:1–8; Jel 20:11–15, 21:1–8)